„Mikor egy kocsmai asztalnál azt mertem mondani, én bizony teszek a lecsóba fokhagymát, nem is keveset, akkor a közismert konyhahős, B. szemrehányóan villantotta rám bozontos szemöldöke alatt ülő, ördögi tekintetét - és az sem hatotta meg, hogy egy Arany Fakanál-díjas lecsóművésszel áll (ül) szemben. Azután egy másik kibírhatatlan barátommal, P.-vel keveredtem heves vitába, álltunk hajnalban a sötét utcán, és órákig ordítoztunk lecsóügyben, mert szerencsétlen jószág nem tágított az őrölt pirospaprika ideájától.
Lassacskán az a sejtésem támadt, talán nincs a jelen magyar gasztrozófiának szimbolikusabb és sorsdöntőbb kérdése a lecsónál.
És akkor teljesen véletlenül elkaptam a rádióban Simonffy András 1976-os hangjátékát, a Világlecsót, melyben három magyar Nobel-díjas kap össze azon, hogyan is készül az igazi lecsó. Akkor már sziklaszilárdan hittem, a lecsó az elmúlt száz-százötven év egyik megkerülhetetlen magyarságkérdése.
A B.-lecsótól tökéletesen idegen a fokhagyma, éppen úgy, mint a P.-lecsótól.
A P.-lecsó libazsírral indul, füstölt húsos szalonna kerül bele, apró kockákra (!) vágott vöröshagyma, őrölt pirospaprika (!), majd a további klasszikus alkatrészek: zöldpaprika, paradicsom, kolbász (esetleg még velő vagy máj).
Bizonyosan finom ez a P.-lecsó, de az igazi gasztrozófiának nemcsak ízbéli kérdéseket kell mérlegelnie, de nemzeti, filozófiai, sőt metafizikai szempontokat is. Ezért aztán hiába tartom én mind B.-t, mind P.-t kiváló férfinak, s lecsójuk némely részét költőinek, egészében mind a B.-féle, mind a P.-féle lecsót tagadom.
Simonffy hősei leginkább a paprika felvágásának mikéntjéről alkotott képükben különböznek. A magfizikus karikázza, a novellista lapjára vágja, a biológus szerint pedig csakis sprirál formában kerülhet a lábosba.
Simonffy majdnem jó helyen kapirgál.
Csakhogy nem a paprika aprítási módja a központi kérdés, hanem a hagymáé! Mert abban a Világlecsó szereplői is mind egyetértene, hogy a lecsónak szottya van - tehát nem szaftja, mint a pörköltnek. Ha viszont a hagymát apró kockára vágjuk, libazsírra dobjuk, és végül még pirospaprikával is meghintjük, akkor óhatatlanul szaft keletkezik, tehát a lecsó helyett a pörkölthöz jutunk.
Tökéletesen egy húron pendülök a Világlecsó magfizikusával, Homolával, aki szerint a lecsó elpörköltösítése - totális zsákutca.
A magam részéről körmöm szakadtáig ragaszkodnék a lecsó szottyához.”
Kapcsolódó program:
Október 16. péntek | 16.00/16.30 PIM
Főző írók – Péterfy Gergely hétnyelvenbeszélő marhapörköltje
Nem csak elméletben, gyakorlatban is összekapcsoljuk az irodalmat a gasztronómiával és az írót a bográccsal. Várjuk az éhes olvasót. A meleg egytálételek a PIM udvarán készülnek, vegyék és egyék! A bevételt a Heti betevőnek adjuk. (Szabadtéri program, rossz idő esetén a Károlyi Étteremben)
Október 17. szombat | 16.00 PIM
Evés, ivás, főzés a kortárs irodalomban - felolvasás főzéssel
Konyhafőnök: Szegő János
Olvas: Bajtai András, Bíró Zsófia, Klaudia Blasl, Cserna-Szabó András, Csobánka Zsuzsa, Darvasi László, György Norbert, Horváth Viktor, Marie Iljašenko, Karafiáth Orsolya, Kőrösi Zoltán, Mark Crick, Parti Nagy Lajos, Szálinger Balázs,Tallér Edina, Vécsei Rita Andrea, Kuba Wojtaszczyk
Amíg a felolvasásokat hallgatjuk, a bográcsban elkészül a Hévíz gasztrorovat négyesfogatának – Bödőcs Tibor, Cserna-Szabó András, Darida Benedek és Szálinger Balázs – ízletes meglepetése. Kifejezetten ajánljuk kortárs irodalom mellé! A bevételt a Heti betevőnek juttatjuk el.
