A Budapest Transzfer a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) nemzetközi irodalmi fesztiválja, amely minden ősszel egy érdekes, aktuális téma, egy művészeti ág vagy tudományterület és az irodalom – elsősorban a kortárs irodalom – kapcsolatát járja körül változatos programokkal, külföldi és hazai írók, művészek, szakértők és tudósok részvételével

Célunk, hogy a visegrádi régióra kiemelt figyelmet fordítva, az aktuális téma kijelölte irányok mentén és más művészeti ágakkal való kapcsolódási pontjait feltárva, közérthető módon nyújtsunk betekintést az irodalom jelenébe, hogy helyet és alkalmat adjunk a találkozásra, párbeszédre, eszmecserére szerzőknek, megszólalóknak és a fesztivál látogatóinak egyaránt. Partnereinkkel együttműködve a felolvasások, dedikálások, beszélgetések mellett koncerttől városi sétáig, és gyerekeknek szóló műhelyfoglalkozásokig és kincskereső játékig sokféle programmal várjuk az érdeklődőket.

A kiemelt Visegrád-fókusz célja, hogy a cseh, lengyel és szlovák szerzők és szakértő vendégek meghívásán, bemutatásán túl regionális együttműködéseket katalizáljunk és felkeltsük a nagyközönség érdeklődését a V4 országok rendkívül izgalmas és gazdag irodalma iránt.

2017-ben a Transzfer témája a jövő, vágyaink, reményeink és félelmeink tárgya. Megkérdezzük a meghívott szerzőket, hogy milyen jövőt képzelnek el optimista és pesszimista pillanataikban, utópiákat és disztópiákat járunk körül. Kitapogatjuk és átlépjük tudomány és fikció, magaskultúra és a popkultúra elmosódó határait. Foglalkozunk az irodalom, a könyvek, a nyelv jövőjével és terítékre kerül a tudományos-fantasztikus és fantasy irodalom legjava.

2006 óta több, mint 120 magyar és 60 külföldi vendég szerepelt a fesztivál programjain. A 2015-ös, gasztronómia és irodalom kapcsolódási pontjait feltáró Transzfer 4 napján 28 programmal vártuk a fesztiválozókat a PIM-ben és különböző belvárosi helyszíneken.

Pozsonyban jártunk a BRaK Fesztiválon. 2 great days at Bratislavský Knižný Festival.

„A trafikosné és Menyhárt úr, a műszerész, a könnyűfém feltalálója, az idealista között lakott a szatócsné, az első napokban reggel mindjárt rántott levest főzött, de petrezselyemmel, mert anélkül a világért sem ette volna meg, rögtön utána egy kis kovászos uborkát készített, és lángost sütött libazsírban kicsit később, mikor gyomra már leülepedett, hogy az ebédfőzéshez erőt gyűjtsön, a hideg lángost lekvárral ette, aztán zöldséglevest vagy tésztával, vagy rizzsel főzött úgy, hogy vacsorára is maradjon, és elaludt. De, amikor felébredt, már sietett, és tojásporból rántottát vagy omlettet csinált, hol sajttal, hol dióval, hat óra felé még megivott egy csésze kávét, jó cukrosan kétszersülttel, de hét után ismét a tűzhelynél volt, és levesét melegítette. Vacsora után már csak maradék lángosát rágcsálta, többnyire vagy zsírral, vagy vajjal, néha egy kis hirtelensült krumplit evett, ha még nagyon éhes volt, ecetes uborkával vagy paprikasalátával.

De a szatócsné most már nem főz se zöldséglevest, nem süt se tojást, se lángost, és krumplija is elfogyott, és zsírosbödönje is üres volt, és a befőttesüveg fenekéről is a lekvárt kiszedte, és éhes volt, de már nem volt se lisztje, se kétszersültje, keksze, a paprikasaláta és a makaróni is elfogyott, és csak ült, és az üres bödönbe nézett, és a nagy kosárban keresett valamit, de már nem volt se diója, se tejpora, se kávéja, se cukra.”

Kép forrása »

Kapcsolódó program:

Október 18. vasárnap | 10.00-18.00
Kincskereső a Hosszúlépéssel
Szeretnél belekóstolni a budapesti irodalmi életbe úgy, ahogy eddig még sosem? Szedd ízekre a várost a Hosszúlépés kétfordulós, Budapest édes és keserű élményeit megragadó kincskereső játékán! Kövesd írók és költők ízlését, majd folytasd a gasztronómiai és irodalmi kalandozást a Petőfi Irodalmi Múzeum falain belül.

Ingyenes program magyar nyelven vállalkozó kedvű kalandoroknak és csapatoknak.

Minden információ a séták szervezőiről, a Hosszúlépés csapatáról és a további sétáikról itt található »

"Minden régen volt, most zombi vagyok. Kár, hogy nem drogozok. Nem dohányzom, nem füvezek, pedig építészkaron végzetteknél elenged­hetetlen követelmény. Ezért megy mindenhol ne­hezen a beilleszkedés, legjobb azt mondani, hogy leszoktam. Inkább kényszeresen főzök, járom a piacot, öblös fazék töltött káposzták, nagy vekni kenyerek kerülnek ki a sütőmből. Megnyugtat a kelt tészta gyúrása, de már az sem a régi.

Gasztromániám fertőző, elkapták a szomszé­dok, karácsony előtt együtt sütöttünk bejglit, hu­szonnyolc rúd, tizenkettő rendelésre. Szép nap volt, megtelt a konyhám élettel, ilyen jiddise mámé érzés. Zsidókarácsonyi jiddise máme. Legszíve­sebben mindenkit etetnék, szívem belefőzöm a maceszgombóc levesbe, abból lesz a csirkeszív. Inkább tyúk.

Húslevesben minden benne van, nevetés, könnyek, születés, gyász, az élet esszenciája. Kellő érettség nélkül nem lehet jót főzni, sok tapaszta­lás szükséges, hogy kialakuljon a specifikus, adott alanyra jellemző, egyéni húsleves. Tovább lehet ágaztatni ludas- vagy kacsás kásának, ha épp ka­csaszárnyból készül a leves. Kerül bele kacsamáj, pillanatok alatt megfő a forró levesben.

Könnyedén leomlik a hús a csontról, kis dara­bokra vágom májjal együtt, zöldségeket kiveszem, levest leszűröm. Kacsatepertőből frissen kisült zsírt hevítek, rizst beleszórom, kevergetve pirí­tom, fehérborral felöntöm, forró leves megy utá­na, só, bors, puhára főzöm. Kockára vágott sárgarépa, gyökér, zeller, hús, máj, nagy csokor apróra metélt petrezselyem, párolódik saját gőzében.

Egy kg lisztből négy rúd bejgli lesz, huszonnyolc rúdhoz hét kg-ból gyúrtam omlós élesztős tésztát. Negyven dkg vaj megy a kilónyi liszthez, tíz dkg cukor, három dl tej, két tojássárgája, két dkg élesz­tő, két dkg só. Rita az adagokat négy részre osztotta, gombóccá formálva pihentettük fél órát. Bellával téglalapra nyújtottam, ápolgattam, dédelgettem, friss szénával megetettem. Némelyik széna helyett mákot kapott, töltelék pont olyan súlyú, mint a tészta. Dió egy részét nem daráltam, nagyobb da­rabokra vágtam, ahogy Edit nagyanyámtól tanultam. Lehet előre karamellizálni, száraz serpenyő­ben illatosra pirítani kevés nádcukorral, hogy még jobban kijöjjön a dió zamata. Tészta két szélét gon­dosan behajtogatom, azután tekerem, hajtás alul­ra kerül. Szigorú rituálé szerint kenem a bejgli te­tejét. Márványozás titka, először hosszában, majd keresztben húzom a tojásos ecsetet, két kenés közt hideg helyen húsz percet pihen. Zsiráfnyakak fek­szenek szép nyugodtan egymás mellett."

Kép forrása »

Kapcsolódó program:

Október 17. szombat | 20.00 PIM
20h Terítéken a család – történetek az ebédlőasztal és a gyúródeszka mellől / Yan Ge (CN), Rubin Eszter, moderátor: Bödő Anita
Minden ízben megbújik egy emlék: a családi ebédek, a nagymama főztje, a gőzölgő étel illata mind édes és fájdalmas perceket idéznek. Rubin Eszter családtörténete úgy fonódik, ágazik el és ér össze, ahogy a barhesz fonatai. A fiatal, Szecsuanban született kínai írónő, Yan Ge pedig csilipaprikával ízesített lóbabpürét kínál és hozzá pikáns családi titkokat. Hogyan ágyazódnak az emlékek egy finom fogásba és egy jól megkomponált regénybe? Emlékek, ízek és irodalom lesz terítéken.

Október 17. szombat | 22.30 PIM
Barhesz - felolvasószínház / Rubin Eszter Barhesz című regénye alapján előadja: Csákányi Eszter
Rubin Eszter monodrámája történet a családról, zsidó életről, hazatalálásról, gasztronómiáról, szerelemről. A főszereplő, Kohav Virág szinte szerelembe esik a kelt tésztával, szívét belefőzi a húslevesbe, miközben a konyha és a családi asztal eseményein keresztül bepillantást nyerünk két család életének krónikájába a XX. század elejétől napjainkig. 1.500 Ft

„Így értek a kávéházba.

A kávéház - az ebédszünet alatt - csöndes volt, elhagyatott. Takarítóasszonyok jártak ide-oda, seprűkkel, rocskákkal, törölgették a márványasztalokat. Elkésett reggeli kávézók fizettek. Egy cingár artista haladt át a hölgyszalonon.

Pörkölték a délutáni kávét. Aromája megcsiklandozta orrukat. Fönn a karzat, a csavart, aranyozott, barokk oszlopaival, mint egy buddhista templom, várni látszott valamit.

Itt telepedtek le, a törzsasztalukhoz. Először is anyagi ügyeiket igyekeztek rendezni. Kanickynak tizenhat fillérje volt, Sárkánynak harminc. Estinek egy korona négy fillérje. Kevés, hogy megvívhassák a mai csatát.

Sárkánynak, akinek a legnagyobb kilátása volt a mai napon, mert megírta versét, odaintette a délelőtti fizetőt, leolvastatott vele húsz Princeszászt, feketét rendelt, aztán megmutatva kéziratát, melyet ma délután háromkor, de legkésőbb este hat és hét között eladhat a Fületlennek, tíz koronát kért tőle kölcsön. A fizető megadóan eléje tette az összeget. Esti dupla feketét rendelt. Kanicky szódabikarbónát, vizet, kutyanyelvet.

A szódabikarbónát bevette. Lassanként, csupa szórakozottságból, megiszogatta az előtte álló három pohár vizet, noha egyikbe Esti beleverte a cigarettája hamvát. Krokit kezdett írni, hogy pénze legyen. Hirtelen fölugrott, a fejéhez kapott. Sürgősen telefonoznia kellett. Fényes homlokát ideges gondok rajzották körül. Megkérte barátait, hogy kísérjék le a telefonfülkéhez. Nem szeretett egyedül lenni.

Amíg leértek a földszintre, lökdösődtek, vicceltek, ismerősökkel találkoztak, és elfelejtették, hogy voltaképp mit akarnak. A telefonokon undok alakok lógtak piócák gyanánt, németül beszéltek, vén fráterek, negyven-ötvenévesek, akik nemsokára úgyis meg fognak dögölni. Kanicky fél óra múlva kapott összeköttetést. Diadalmasan jött ki a fülkéből. A nő eljön, délután háromkor. Sárkánytól kölcsönkért öt koronát, becsületszóra, s akkor Esti is megkapott az imént kölcsönadott két koronájából egyet.

Miután anyagi ügyeik valahogy rendeződtek, könnyülten ültek vissza asztalukhoz. Kanicky pár mondatot írt a krokiból. Megint abbahagyta az írást. Hordárt hívatott, levelet küldött annak, akinek telefonozott. Cigarettáztak és sóhajtoztak. Nevettek és búsultak gyors egymásutánban. Integettek a tükörablakon át az utcán elhaladó nőknek. Amikor a pincér gyümölcsöket vitt előttük, keresztneveket adtak a gyümölcsöknek. Az alma: Károly, a szőlő: Ilona, a szilva: föltétlenül Ödön, a körte: a puhasága, élvetegsége miatt Jolán stb. Valami nyugtalanság viszketett bennük. Társasjátékot játszottak betűkkel, színekkel, hangokkal, összekeverve, tódítva-foldozgatva mindent. Fölvetették a legfurcsább kérdéseket, mi lenne, ha valami nem úgy volna, amint van? Nem, ők nem voltak megelégedve a teremtéssel.

Háromkor Sárkány az utalványért vágtatott. A kávéház zúgott, a zaj a karzaton egyre erősödött. Ebben a harsány lármában érezték életük ütemét, azt, hogy mennek valahová, hogy haladnak előre. Minden asztal, minden fülke el volt foglalva. A füstből viharfellegek tornyosultak. Jólesett elnyúlni ebben a gőzben, ebben a meleg pocsolyában, semmire se gondolni, figyelni, hogy fortyog és bugyborékol, s tudni, hogy azokat, akik benne lubickolnak, lassanként elernyeszti, megabálja, összefőzi, együvé kotyvasztja, egyetlen zsibongó korhelylevessé. Elszórva a különböző asztaloknál, bársonypamlagokon, székeken mindennapos ismerőseiket látták. Mind-mind megérkeztek.”

Kép forrása »

Kapcsolódó program:

Október 17. szombat | 11.00 Hadik Kávéház
Hol a kávéház ma? / beszélgetés / Klaudia Blasl (A), Péter Judit, Saly Noémi, moderátor: Wilhelm Droste
A régi kávéházakban úgy keringtek a vendégek, mint különböző fűszerek a jó ételben. Elfért a sok ellentét is, sőt, ettől csak izgalmasabb lett ez a világ. Egy vidám köztársaság, amely helyet és táptalajt adott vitának, barátságnak, szerelemnek, üzletnek, játéknak és nem utolsósorban a művészetnek, az irodalomnak. Milyenek voltak ezek a kávéházak és hol találjuk, ha megtalálhatjuk, ezt a pezsgő intellektuális világot ma? Erről beszélgetnek a résztvevők, akik közelről ismerik a régi és mai kávéházi világot.

Október 18. vasárnap | 11.00 Hadik Kávéház
Irodalmi brunch / Dragomán György, Szabó T. Anna, moderátor: Nagy Gabriella
Ráérünknapi reggeliebéd irodalommal az invenciózus szakács hírében álló Dragomán Györggyel és a főzésen túl a kóstolásban is jeleskedő Szabó T. Annával, akikkel Nagy Gabriella beszélget. Részletek hamarosan.

Október 18. vasárnap | 16.00 TOLDI mozi
Filmvetítés

Világevők

svéd dokumentumfilm

eredeti nyelven, magyar felirattal (95 perc) 2015, rendező: Charlotte Landelius, Henrik Stockare, Thomas Jackson

A fine dining szubkultúra előtt hódoló Világevők félig világjáró film, félig egyfajta étel- és életigenlés. A kulináris élvezetekre fókuszáló dokumentumfilmben öt megszállott kóstolót követünk: a londoni ételkritikust, aki a világ összes három Michelin-csillagos éttermében evett már, a hongkongi bloggert, a litván modellt, a fiatal thai írót és a kemény, szókimondó stílusáról ismert amerikai ételkritikust. A film magyar címét Jókuti Andrásnak köszönheti, aki maga is olyan életmódot él, mint a mozi hősei, járja a világ legjobb éttermeit és élményeit a Világevő című blogján teszi közzé.

Film előzetese »

Kísérőfilm: Szalontüdő

magyar rövidfilm

(7 perc) 2006, rendező: Szirmai Márton, főszereplő: Anger Zsolt, Ascher Tamás

A bor

Mikor Noé az özönvíz elől a bárkára menekült, bort is vitt magával. Unta magát erősen az öreg, s unalmában a borba hatféle állat vérét keverte.

Először oroszlánvért kevert. Aztán tigrisvért. Ez sem volt elég, kevert belé még medve-, disznó-, majom- meg galambvért is.

No, de meg is látszik azokon az embereken, akik egy pohárral több bort isznak, ezeknek az állatoknak a vére.

Van olyan ember, aki a bortól büszke, mint az oroszlán.

Olyan, aki kegyetlen, mint a tigris.

Némely ember dülöngél tőle, mint a medve.

Más ember a sárban fetreng, akár a disznó.

Némelyik mindenre nevet, mint a majom.

De van olyan is, aki olyan szelíd a bortól, akár a galamb.

(Székelyföldi monda Benedek Elek gyűjtéséből)

Kép forrása »

Kapcsolódó program:

Október 16. péntek | 21.00
Kocsmatúra – Ne csak együnk, igyunk is! Koccintson velünk kedves íróink törzshelyén!
Kocsmatúránk Budára vezet: megidézzük Petri Györgyöt, Tandori Dezsőt, Bereményi Gézát és másokat, s szövegeik segítségével nézünk a pohár fenekére. Csak 18 éven felülieknek és az irodalom rendszeres fogyasztóinak ajánlott program!

A túrát Péterfy Gergely vezeti. Regisztráció a transfer@pim.hu címen, „kocsmatúra” tárgymegjelöléssel.

Találkozó helyszíne hamarosan.

„Pörkölt. Ma pörköltet főztem. Tisztázzuk: semmiféle tudományos megalapozottsága nincs a főzésemnek. Holott a minap egy lapban (talán a Zászlónk?) olvastam egy cikket egy szakácsról, ő elmondja, hogy komoly tankönyvek foglalkoznak a főzéssel, nyilván minden apróságnak megvan a jelentősége, nem mindegy, hogy így vagy úgy, hogy meddig stb. Fogadok, hogy a háziasszonyok és „háziférfiak” túlnyomóan nagy része nem olvasott ilyen könyvet. Sőt, sose látott. Saját tapasztalatán meg az anyjától és másoktól tanultakon alapszik a főzése. Meg a lehetőségeken. Mint nekem ma. A villanytűzhelyen egyetlen karika működik, a másik kettő már réges-rég befuccsolt. Ez az egy vagy a legerősebb fokozaton működik, vagy sehogy. Egy fél percre elfordulsz, már oda is égett, ami odaégős. Lassú tűzről szó sem lehet. Paradicsom – mint kiderült – nincs. Mindegy, fogjunk hozzá. Olyan háromnegyed kilónyi sertéslapocka van a hűtőben, kettőnknek ugyan sok, de meg kell főzni, mert ebben a dögmelegben hűtőszekrény oda, hűtőszekrény ide, nem áll el. Otthon a gáztűzhelyen nyugodt lélekkel odatenném az olajra az összevágott hagymát. (Jó sokat persze, mert valamiért úgy képzelem, sok hagyma kell a pörköltbe is, gulyásba is, sőt a paprikás krumpliba is. Kivéve persze a téli időszakot, amikor már csak fagyott hagymát kapni a csarnokban, és édes lesz tőle az étel.) És a húst ráérek a hagyma sülése közben összevágni, de itt előbb megtisztítom a három közepesnél kisebb hagymát, aztán kockára vágom a húst, és csak aztán kezdem a hagymapárolást, oda ne kapja a zabolátlan rezsó, miközben én a húst aprítom. A félig párolt hagyma közé odahajítok néhány csövespaprika-karikát is, ha volna, egy fél paradicsomot is beletennék, holott Tusikám a lelkemre kötötte, hogy a paradicsomot és a csöves paprikát a főzés vége felé tegyem az ételbe. Ezt be is tartom, de előlegbe azért mindig teszek a párolódó hagymába is. Megszórom törtpaprikával – kb. a felével, mint amennyit beleszánok, a másik felét majd ha már majdnem elkészült az étel, állítólag szebb lesz tőle a színe. (Most egy halványzöld mezei poloska került a füzetemre. Nem nagyon szeretem a szagát, ezért megpróbálom lependeríteni az asztalról, de csak nehezen sikerül, mert ragaszkodik a papírhoz. Végül azért sikerül. A kukszli kövére esik, persze amilyen balszerencsés, a hátára, küzd hát, hogy talpra álljon, több nekifutásra sikerül csak, akkor aztán komótosan elindul, először úgy tűnik, csak az szabja meg az irányt neki, hogyan tudja kikerülni a kövek között számára szakadéknak tűnő gödröket, megkeresi az átjárási lehetőségeket, de aztán nagyon határozottan elindul az asztal lába felé, és már el is indul rajta. Szólok, ha visszajön.) Megszórtam a megfelelő mennyiségű törtpaprikával, elkevertem, majd azonnal belerakom az összevágott húst, jól elkeverem a paprikás, hagymás lével, s mivel a „láng” nagy, továbbra is kevergetem, oda ne kapjon valahogy. Amikor a hús kifehéredik, megsózom, s megvárom, amíg levet ereszt, s most már hosszabb időszakra is magára lehet hagyni, hadd puhuljon. Na, hát az aztán puhulhatott volna rendesen, de nem akart. Mitől? Az erős tűztől? Öreg volt a disznó? Nem kellett volna nyakon önteni a Pont üzletben (Sárbogárd) vett, szégyenszemre „bordeaux-i” felirattal kicsicsázott üvegben vett bűnrossz borral. (Egy deci sem volt!) Szóval nem nagyon akart megpuhulni, de azért ehető lett, miután néhányszor, nehogy teljesen odakapjon a lábas aljához, néhányszor aláöntöttem egy kis mennyiségű vizet. A jó hús megfő saját levében is. Ez nem. A végén bele a maradék törtpaprikát, rottyan egyet, és kész. A nagy melegben semminek az ízét nem éreztem. Nem tudom, milyen pörköltet állítottam elő.”

Kép forrása » 

Kapcsolódó program:

Október 16. péntek | 20.00 | PIM
Komatál kóstoló / beszélgetés / Robert Maklowicz (PL), Viktor Faktor (CZ) moderátor: Horváth Csaba
Miben különböznek a közép-kelet-európai konyhák? Mi a különbség a hasonló alapanyagokból készített, de minden nyelven más néven nevezett hagyományos ételek között és van-e ezeknek a nagy kedvenceknek a irodalmi karrierje, avagy hogyan jelenik meg a közép-kelet európai irodalmakban a főzés és az étkezés? Miért szeretjük ma egymás konyháját és vajon egyforma-e a hamburger Prágában és Krakkóban? Ezeket a kérdéseket olyan szerzőkkel járjuk körül, akik a regionális gasztronómia avatott ismerői. V4 falatkákkal indítunk.

Október 15. csütörtök | 19.30 PIM
Árverés / vezeti: Karafiáth Orsolya

Első irodalmi receptárverés! Kérjük, tegyék meg tétjeiket, licitáljanak! A kalapács alatt kortárs íróink kézzel írott receptjei, konyhatitkok és történetek lapulnak. Az árverésből befolyt összeget a Heti betevő csapat számára utaljuk, akik heti egyszer a Klauzál téren osztanak ételt és italt rászorulóknak.

Kép forrása »

Receptíróink:

Berg Judit, Bodor Ádám, Both Gabi, Cserna-Szabó András, Darvasi László, Dragomán György, Egressy Zoltán, Esterházy Péter, Fehér Béla, Grecsó Krisztián, Háy János, Lackfi János, Németh Gábor, Parti Nagy Lajos, Péterfy Gergely, Spiró György, Szabó T. Anna, Tompa Andrea, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna, Varró Dániel, Závada Pál