Szaglás, ízlelés és a szépirodalom

2015. szeptember 21. 14:00 - bp_transz

„A nyelvben korlátozott szókincs áll rendelkezésre a szag- és ízélmények leírására. Bár nagyon könnyű leírni, hogy mit látunk és hallunk, a szagok és az ízek más lapra tartoznak (Bedichek, 1960). Ez külön nehézséget jelent az írók számára, akiknek közvetíteniük kell szereplőik szag és ízélményeit. Szerencsére a jó írók felülemelkednek a nyelv látszólagos korlátain. Amikor olyan műveket olvasunk, amelyekben a szag és az íz kulcsszerepet játszik, ez emlékeztet bennünket arra, hogy valójában milyen fontosak ezek a „néma érzékszervek”. Illusztrációképpen vegyünk néhány példát olyan írásművekből, amelyekben az íróknak sikerült saját hangot adniuk ezeknek a néma érzékszerveknek.

 

A szagok képesek rég eltemetett és elmosódott emlékeket előhívni; ugyanez megtörténhez ízekkel is. Ennek a jelenségnek talán a legismertebb irodalmi leírása Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című művében található. A könyv előhangjában az elbeszélő azon mereng, hogy nem lehet az ember múltját megragadni csupán azzal, hogy megpróbál gondolni rá. Az igazi megragadás megköveteli azoknak az érzékleteknek az újra átélését, amelyeket eredetileg éreztünk. Majd továbbmegy és meggyőző példát hoz fel. A mesélő meglátogatja édesanyját, aki észreveeszi, hogy fázik, és ad neki egy csésze teát és egy kis petites madeleines nevű aprósüteményt. Ő gondolkodás nélkül iszik a teából, amelybe beleesett egy kis süteménymorzsa. Azonnal elárasztja egy „bűvös öröm”, de nem érti, hogy miért. Azután rájön: az íz ugyanaz volt, mint amit évekkel korábban érzett kisfiúként egy kis francia faluban, Combray-ban.

 

S hirtelen megjelent az emlék (…) - ugyanúgy kertünk minden virága éppúgy, mint Swannék parkjáé és a Vivonna vízirózsái és a falu lakói és apróka házaik és a templom és egész Combray és a város környéke, mindaz, ami formát nyer, mindaz, ami szilárddá válik, város és kertek így szálltak fel az én csésze teámból. (Proust, 1983, 57-58. o.)

 

Mivel Proust regényének következő kétszáz oldala azokkal a dolgokkal foglalkozik, amikre Combray-ból emlékszi, az egész regény valójában néhány tea áztatta süteménymorzsa ízéből fakad. Micsoda lökés az emlékezetnek!”

 

buzas_peers.jpg

 

Ízekkel és illatokkal, receptekkel és főzős élményekkel - és persze sok-sok irodalommal várja látogatóit a VIII. Transzfer fesztivál 2015. október 15. és 17. között!

 

Forrás: Robert Sekuler és Randolph Blake: Szaglás és ízlelés In: Észlelés. Osiris Kiadó, Budapest, 2004.

 

Kép forrása: hg.hu

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://transzferfeszt.blog.hu/api/trackback/id/tr897800122

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása